Bejelentőkre vár a kormánypárt

vg.hu l 2011.02.16.

A cégek terhére akarja a kabinet betartani saját ígéretét – ezt egy új bizottsággal tervezik kikényszeríteni


A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének csak a maga szempontjából van igaza a bérszabályozás vitájában, „ennyi erővel a kormánynak sem kellene elmennie” az Országos Érdekegyeztető Tanács elé, hogy „leegyeztessék a munkaadókkal, ami nem tartozik rájuk” – így reagált Rogán Antal a kormány tervét bíráló véleményekre. Az újonnan létrehozott bér- és adómonitorig-bizottság elnöke tegnapi tájékoztatóján igen súlyos támadást indított az OÉT ellen, amellyel 1988 óta minden kormány együttműködött. Rogán azonban külön aláhúzta: „nyomást fognak gyakorolni” a magánszféra munkaadóira, hogy betartsák az OÉT-ülésen elfogadott bérmegállapodást.

Ám mint cégvezetők lapunknak rámutattak: az OÉT december 2-i ülésén elfogadott bérajánlás – mint azt a neve is mutatja – nem kötelező érvényű. Pontosabban: a 78 ezer forintos minimálbért és a 94 ezer forintos garantált bérminimumot valóban „kőbe vésték” a felek, a 4-6 százalékos keresetnövekedés azonban csupán egy ajánlott mérték. Az, hogy egy-egy cégnél képesek-e ennyivel emelni a béreket, múlik az adott vállalkozás verseny-, jövedelemtermelő és költségviselő képességén is – mondják a munkaadók.

Orbán Viktor hétfői parlamenti bejelentése után a Rogán-féle új bizottság azonban – a jelek szerint – a bérajánlás megfogadását is vizsgálná a magánszférában. Kérdés, milyen eszközökkel. Ugyanis erről keveset mondott a fideszes politikus. Annyi kiderült: először az állami szektort ellenőrzik. Utána a versenyszféra felügyeletére megnyitnak egy telefonos zöld vonalat és egy honlapot, ahol be lehet jelenteni a visszaéléseket. Rogán úgy fogalmazott: „Jelen pillanatban erre van megfelelő infrastruktúrája a Fidesznek” – de azt nem tisztázta, hogy miért a párt dolga lenne ez a kormány vagy a bizottság helyett. Pedig a bizottság nem a klasszikus parlamenti felállást követné, mert mind a hat tagja kormánypárti.

A munkaadókat erkölcsi felelősség terheli Rogán szerint, a bizottság azonban egyelőre csupán a nyilvánosság erejével gyakorolna nyomást. Hogy a későbbiekben mit tehetnek azokkal a cégekkel, amelyek nem emelik a béreket, arról Rogán nem kívánt többet mondani, mint hogy „a vizsgálat tényszerű eredményei fényében találják majd ki”. Úgy gondolja, megvan a forrás a cégeknél a béremelésre néhány tavalyi adócsökkentésnek köszönhetően. Jelezte, hogy a későbbiekben a bank- és az energiaszektorban is hasonló vizsgálat várható.

A gazdasági érdekképviseletek azt is sérelmezik, hogy miközben az OÉT lényege az egyeztetés (a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók között), a szociális partnereket nagyon is érzékenyen érintő döntéseket a kabinet mindenféle előzetes konzultáció nélkül határoz el és jelent be. Sokan egyelőre csak találgatják, milyen „szankciókat” rendelnének el olyan esetekre, amikor egy-egy vállalkozás nem tesz eleget a 4-6 százalékos béremelési ajánlásnak – miközben többen önmagában ezt a feltételezést is felháborítónak nevezték. Igaz, egy egyoldalú kormányzati diktátum valószínűségét csökkenti, hogy Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője még Rogán Antal tájékoztatója előtt leszögezte: ha kell, újra egyeztetnek a kamarákkal és az OÉT-tel. A béremelés kvázi kicsikarása pedig a következő néhány hónap egyik legfontosabb kérdése lesz – tette hozzá a politikus.

Miközben a kormány elhatározott szándéka móresre tanítani, pontosabban arra kényszeríteni a magánszférát, hogy a kormány által a lakosságnak tett ígéreteket ők tartsák be, ott, ahol van ehhez joga, a közszférában is volna mit tenni. Mert ugyan 21,8 milliárd forintot elkülönítettek a kompenzációra, arra, hogy a közszférában az adómódosítások miatt ne csökkenjen a nettó kereset az idén, de lapunknak több helyről jelezték: a nemrég kézhez kapott fizetés mégis alacsonyabb lett a tavaly decemberinél. Ennek több oka lehet, egyebek mellett a cafeteriajuttatások vagy az úgynevezett illetménykiegészítés szűkítése. Mindezekről tehát – szó szerint – nem az adótörvény-változás „tehet”. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a kompenzációhoz szükséges nyilatkozatot nem töltötték ki az érintettek, ennek hiányában pedig nem jár a költségvetési mankó. Ami még zavaró lehet: a családi adókedvezmény igénylése (ami szintén külön nyilatkozattétellel jár) kizárja a kompenzációt.

Áfás előkép

Külön védjegyet vezetett be 2006-ban az akkori kormány annak igazolására, hogy egy-egy kereskedő érvényesítette-e árazásában az áfakulcs 25-ről 20 százalékra történő csökkentését. A sikersztorinak semmiképpen sem nevezhető, öt évvel ezelőtti igyekezet annyiból tekinthető a mostani kormányzati törekvések előképének, hogy a kabinet akkor is piaci folyamatokat akart az irányítása alá hajtani, elsősorban politikai megfontolásokból.
A kérészéletű áfacsökkentés nemcsak komoly lyukat ütött a büdzsén, hanem már néhány éves távon is fenntarthatatlannak bizonyult. Az általános adókulcs mértéke 2009-ben visszakúszott 25 százalékra.

Bessenyei Zsolt - A Bonafarm szegedi regionális HR-vezetője.

„Amikor ilyen híreket hall az ember, mosolyra fakad, hiszen az intézkedésekből előre látható volt, hogy ez a probléma felmerül, és a legtöbben kevesebbet visznek haza. A versenyszféra szereplőit nem lehet bérfejlesztésre kényszeríteni. Ha ez házon belül a szakszervezeteknek sem megy, akkor valószínűleg a kormánynak sem fog menni. Ha a kormány ösztönzésről beszél, a cégek általában arra gondolnak, csökkennek majd az állam felé fizetendő terheik, például a járulékok. Ebben az esetben lenne lehetőség bérfejlesztésre. Mostanában azt látjuk, még ahol van is valamennyi mozgástér, ott sem bérfejlesztésben gondolkodnak, hanem inkább a béren kívüli juttatások rendszerén belül próbálják kompenzálni a dolgozókat. Ráadásul még nincsenek részletek, e nélkül a cégek sem tudnak konkrétumokat mondani.”

Dávid Ferenc - A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára.

„A béralku Magyarországon mintegy másfél évtizede működő rendszere a piacgazdaság egyik alappillérének számít. Csak remélni tudom, hogy a béremelés valamiféle kikényszerítéséről szóló kormányzati bejelentések félreértésen alapulnak, a vállalkozó és foglalkoztatott közötti viszonyban ugyanis az államnak nincs semmi keresnivalója. A minimálbér és a garantált bérminimum betartatásán túl a kormánynak nem feladata – különösen nem konkrét ügyekben – a bérezés központi irányítása. A vállalkozások fülében igen rosszul cseng az üzenet, hogy valamiféle akciócsoportok vizsgálnák felül a cégek szuverenitásához tartozó bérezési kérdéseket. Különösen, hogy az érdekképviseletekkel semmiféle egyeztetés nem zajlott az amúgy hatályban lévő és be is tartott 2011-es bérmegállapodás felülvizsgálatáról.”

Dobár Attila - A Job Kft. ügyvezetője.

„Jelenleg a versenyszféra vállalkozásai inkább a cafeteria-rendszeren belül tudnak változtatni, ha kompenzálni szeretnék dolgozóikat, a béren kívüli juttatásokkal való játékra az új szabályozás értelmében több lehetőség nyílik, mint korábban. Bérfejlesztésre akkor lenne lehetőségük, ha járulékcsökkentésre kerül sor. Valamiféle részleges, ideiglenes kompenzációra több cégnél van mozgástér, ezt házon belül mi is megtettük, hogy a dolgozóink nettó bére ne csökkenjen. Most tartós, inflációkövető bérkompenzációra a versenyszférában nincs lehetőség. Komolyan vehető, tartós bérfejlesztésre csak akkor nyílik mód, ha a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, vagy az esetleges járulékcsökkentésből felszabaduló összegeket a munkáltatók erre tudják fordítani.”

Kiszelly Zoltán - Politológus.

„Kommunikációs csata folyik, a tét az, kit kárhoztasson, akinek kevesebb lett a fizetése. Az jár jól az új adórendszerrel, akinek legalább ötszázalékos a béremelése, a kormány pedig most szeretné a versenyszférára áttolni a felelősséget: ne őket, hanem a munkaadóját hibáztassa az, aki kevesebbet kap kézhez. A helyzet akkor üthet vissza számukra, ha a cégek, ahol nincs pénz a béremelésre, elbocsátásokkal kezdenének spórolni. Minden kabinet szeretné a jótéteményeit kikényszeríttetni, emlékezhetünk akár az áfakommandóra is, amelyet Mesterházy Attila kért 2005-ben. A legsikeresebb példa Robert Ficóé, aki öt év börtönnel fenyegette azokat, akik az euróra átállásnál emelik az árakat. A célját el is érte, igaz, erőszakos stílusa is szerepelhetett az okok közt, amelyek miatt leváltották.”

Pataky Péter - Az MSZOSZ elnöke.

 „Érdekes, hogy a kormány meglepődött azon, hogy kevesebbet visznek haza a dolgozók – ugyanis mi már tavaly augusztus óta mondjuk ezt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez lesz. A szakszervezetek álláspontja régóta az, hogy a jelenlegi adótörvény nem jó, meg kellene változtatni, és vissza kellene állítani az adójóváírást a korábbi szintre. Üdvözlendő, hogy a kormány most már valamilyen módon kezelni próbálja a problémát, de hogy mit tud kezdeni egy akciócsoporttal, azt nem tudom. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak haladéktalanul össze kellene ülni, és akkor a kormány kifejthetné az elképzelését. Erre annál is inkább szükség lenne, mert láthatólag az új adórendszer nem úgy sült el, ahogy azt várták, egyelőre messze vagyunk attól az ígérettől, hogy mindenki jól jár.”

Prugberger Tamás - Munkajogász, egyetemi tanár.

„Indirekt, pozitív ösztönzőkkel élhet a kormány annak érdekében, hogy a dolgozók ne vigyenek haza kevesebbet, ám a támogatás nem ölthet olyan formát, amely sérti a vállalkozások esélyegyenlőségét, és ezáltal torzítaná a versenyt. Nyugat-Európában, például Franciaországban is vannak példák arra, hogy a cégek állami terveknek megfelelő működését valamilyen módon jutalmazza a kormány, ám ennek nagyon komoly versenyjogi korlátai vannak. Az esetleges negatív ösztönzők alkalmazása kényes kérdés, ez felveti a diszkrimináció lehetőségét. Ha az állam és a cégek között fennáll a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonya, akkor az nem sérti az uniós jogot. Ellenkező esetben a kormány csak megkérheti a cégeket, hogy emeljenek bért, ez azonban informális kérdés, nem jogi kategória.”