Jófiú lesz a kormány?

portfolio.hu l 2011.02.16.

Alaposan meglepett mindenkit a kormány, amikor az előre nem látható kiadásokra hivatkozva 250 milliárd forintos stabilitási tartalék létrehozásáról döntött. A fejvakarás érthető: sehogy nem látszik, hogy ezt az alapot miért kellett megalkotni néhány héttel a költségvetés elfogadása után. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a kormány mindenképpen ki akar kerülni az unió túlzott deficit eljárása alól, ami miatt az eredetileg tervezettnél kisebb hiányt céloz meg.

Alapvetően kedvező volt a fogadtatása Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentésének, mely szerint a költségvetésben egyes fejezetek kiadásainak elvonásával új, 250 milliárd forintos stabilitási tartalékot hoz létre a kormány. A piac a költségvetési kiigazítás iránti elkötelezettséget látta a bejelentésben, ám néhány nappal később már több az értetlenkedő hang: nem látszik, hogy az idén mi szükség volt erre.

Előre nem látható

A hivatalos megfogalmazás szerint a stabilitási tartalék súlyos külső kockázatok megjelenése esetén hivatott megvédeni a büdzsét, bár esetleges katasztrófahelyzeteknél is segítségül hívható. Ugyanakkor ez az indoklás több kérdést is felvet. Nem világos például, hogy néhány héttel a költségvetés megszavazása után milyen új, korábban nem ismert kockázatok jelentkeztek. Az eurózóna stabilitásával kapcsolatban nem romlott tovább a helyzet (ami persze nem jelenti azt, hogy nem valósulhatnak meg kedvezőtlen forgatókönyvek az adósságválságtól sújtott Európában), és nem látszik, melyek azok az új veszélyek, amire nem lehetett decemberben még készülni, most pedig már sürgetővé vált a kezelése. Az meg további kérdés, hogy az eurózóna válságának elmélyülése esetén pontosan mit is segíthetne a 250 milliárd forint. Ne feledjük azt sem, hogy a költségvetésnek van hivatalos tartalékja (90 milliárd forint), ezek szerint a kormány ezen felül kíván újabb, jelentősebb forrásokat mozgósíthatóvá tenni baj esetére.

Ennél is érdekesebb az, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a 2011-es évet a költségvetés fél lábon is kibírja. Az említett 90 milliárdos tartalék mellett a költségvetés az elemzői értékelés szerint konzervatív tervezés mellett készült, és ez még némi elcsúszásra is adhat fedezetet. Az előrejelzések szerint a magyar módszertan szerinti hiány a GDP 2,5 százaléka alatt is lehetne, tehát váratlan eseményekre van még némi tér. Mindezeken felül az államosított nyugdíjvagyonból is marad az állam zsebében jócskán. A reálkamatok kifizetése, az állampapírok megsemmisítése, valamint az 530 milliárdnyi, költségvetésbe épített forrás felhasználása után még 200-400 milliárd forint mindig ott lenne váratlan eseményekre. (Igaz, ez a pénz már az egykori pénztárvagyon legkevésbé likvid értékpapírokból álló része lenne, gyors értékesítése ütközne némi nehézségbe.)

Nem véletlen, hogy az eurózóna válságára való hivatkozást senki nem vette komolyan a piacon, ez csupán egy meglehetősen közvetett oka lehet az alap létrehozására. A befektetői értékelésekben leginkább a kormányzat kiigazítási programjának részeként tekintettek a lépésre, és azt találgatják, hogy ennek a 250 milliárd forintnak milyen a viszonya a március közepére csúszott kiigazítási csomaggal.

Hatszázon innen és túl

Először is le kell szögezni: jelenlegi ismereteink alapján a 250 milliárd forint nem igazán tekinthető a kiigazítás részének. Hogy miért, azt részben korábban már jeleztük: az idén nincs rá igazán szükség, ha váratlan esemény nem történik, év végén az elvonásokat elszenvedő intézmények elkölthetik. Ha egy pillanatra belegondolunk a költségvetés tervezésének menetébe, beláthatjuk, hogy ez a 250 milliárd forint a jövőre nézve semmit nem jelent. Tartós kiadáscsökkentő hatása nincs, érdemi struktúraváltoztatásra nem kényszerít. Nincs áthúzódó hatása, egyedi intézkedésről van szó, amit legfeljebb a kormány megismételhet jövőre, ha akar.

Meglehet, hogy akarni fog valami hasonlót, hiszen az idei jó költségvetési helyzet csak látszat, valójában óriási, legalább 800 milliárd forintos kiigazítási igény bújik meg a büdzsé számai mögött (az általunk ismert előrejelzéseket nézve inkább 900-1000 milliárd forint). Mivel a 250 milliárd forintos tartalék nem jelent strukturálisan alacsonyabb kiadási szintet, ezért nem állítható, hogy ez az összeg a kiigazítás része. Ilyet amúgy a kormány soha nem állított, ám a piac mégis automatikusan így könyvelte el a stabilitási tartalékról szóló hírt.

Olyannyira, hogy a szkeptikusabb elemzők azt az aggodalmukat is megfogalmazták, hogy a láthatóan nehezen összeálló 600 milliárd forintos csomagnak esetleg része lehet a 250 milliárd forintos stabilitási alap. Ha ez bekövetkezne, akkor könnyen eljutnánk oda, hogy az első pillantásra kedvező hírnek látszó, alaposabb megfontolás után már csak értelmetlennek tűnő alapfelállítás kifejezetten káros, hiszen csökkenti a program valódi méretét és rontja a minőségét. Éppen emiatt nem is tartjuk valószínűnek, hogy a kormány valóban begyömöszöli a csomagba a stabilitási alapot.

Oké, de akkor mire kell?

Visszajutottunk hát az eredeti kérdéshez: ha az idei költségvetéshez nem kell, a következő évekre meg haszontalan, akkor mi a célja a stabilitási alapnak? Az egyik magyarázat, hogy az idei költségvetésben a korábbi számításokhoz képest csúnyán elcsúszott valami. Ez nagyon rossz hír lenne, hiszen tovább növekedne a következő évekre vonatkozó kiigazítási igény. A magyarázatot akár alá is támaszthatná azIMF legutóbbi országjelentése, ami kifejezetten rossz költségvetési pozíciót jelzett már az idei évre is. Lehet is fantáziálni arról, hogy tényleg túltervezett-e az adóbevétel, vagy a vártnál gyorsabban kaszálja-e el a válságadók némelyikét az Európai Unió, esetleg több pénzt áldoz-e a kormány a devizahitelek fogságában vergődő lakosság és banki szféra megmentésére szolgáló nemzeti eszközkezelő létrehozására.

Aztán ártalmatlanabb magyarázat lehet, hogy a kissé csúszó márciusi csomag előtt a piaci türelmet fenntartani hivatott lépésről van szó. Vagy esetleg a kormány látja, hogy a hiánypálya lefutása a korábbi évekhez képest is rendkívül "púpos", az első hónapokban hatalmas deficit halmozódik fel, ezt laposítaná kissé az intézményi kiadások év végére tolásával. A bennünk lakozó örök optimista azonban egy másik megfejtésre fogadna.

Eszerint a Brüsszelben (!) bejelentett stabilitási alap azt a célt szolgálhatja, hogy jövőre mégis kikerülhessünk a túlzott deficit eljárás alól. Már korábban jeleztük, hogy ez nem lesz egyszerű. Hiába lesz az idén a nyugdíjvagyon egyszeri bevételnövelő hatása miatt méretes többlet az uniós módszertan szerint, a költségvetés strukturális egyenlege ettől még rossz marad, így ez az uniót nem hatja meg. Ha azonban sikerülne a 2011-es büdzsét a nyugdíjvagyon hatását kiszűrve is 3 százalék alatti GDP-arányos hiányon tartani, akkor már fel tudnánk mutatni olyan teljesítményt, ami 2012 közepén az uniót is meggyőzheti. Persze még ez esetben is sok a "ha". Kell hozzá egy olyan 2012-es elfogadott költségvetés, ami megbízhatóan hozza a 3 százalék alatti hiányt, illetve egy olyan program, amiből már látszik, hogy a 2013-as, szintén sok determinációval terhelt államháztartási gazdálkodás is stabilizálódik. Mindehhez viszont nagy valószínűséggel a most formálódó 600 milliárdos csomagnál jóval nagyobbra lesz szükség, és akár az adócsökkentési ígéretek részbeni visszavételére is.