Törvény kell a béremelésről

vg.hu l 2011.03.07.

Rogán Antal szerint nem csak az államadósság, mindenféle adósság a rendszer legnagyobb baja. Ezért tartja jónak a Széll Kálmán-tervet, amely elsősorban ennek csökkentését tűzte ki célul.

A nyugdíjjogosultságok elvételéért cserében versenyképes jövedelmet kell juttatni az egyes ágazatokban – reagált Rogán Antal a kormány terveivel kapcsolatos bírálatokra. Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnöke szerint a Széll Kálmán-terv intézkedéseiről fokozatosan, decemberig döntenek.

– Igaz az, hogy a Széll Kálmán-tervnek létezik egy 180 oldalas változata?

– Léteznek a Széll Kálmán-terv mögött meghúzódó kidolgozott programok, amelyekben az egyes célokat jobban, részletesebben is körüljártuk. Nyilvánosságra fognak kerülni egyenként, ágazati törvényekben. Ez egy folyamat, amely december végéig minden területen lezárul. Lehet, hogy közben néhány részlet korrekcióra szorul, de a céltól nem fogunk eltérni.

– Lehet a Széll Kálmán-tervről úgy beszélni, hogy a megszorítás szót ki sem ejtjük?

– A baloldali kormányok idején a megszorítások úgy működtek, hogy esztelenül nekiestek a költségvetési kiadásoknak, és fűnyíróelvszerűen csökkentették azokat. 2010-ben is olyan költségvetést örököltünk, amely papíron kisebb kiadásokat tartalmazott, de mivel strukturális változás nem történt, a valóságban végül ugyanannyit költöttek el, mint azelőtt. Csak úgy lehet a kiadási szinteket csökkenteni, ha azt is eldöntjük, hogy az egyes területeket milyen logika alapján akarjuk működtetni a jövőben. És szembe kell nézni azzal, hogy az egész rendszernek a legnagyobb problémája az adósság. Nemcsak az államadósság, hanem mindenféle adósság. A MÁV-é, a BKV-é és sorolhatnám. Ezért gondolom azt, hogy a Széll Kálmán-tervnek jó a fókusza, strukturális reformokról szól.

– A táppénz csökkentése, a szociális kiadások befagyasztása nominálértéken, a korkedvezményes nyugdíjak szigorítása nem megszorítás?

– Én azt látom, hogy az emberek többsége értetlenül áll az előtt, hogy egyes ágazatokban sokkal kedvezőbbek a nyugdíjba vonulási feltételek, mint másutt. Egy nyugdíjkasszát akkor lehet rendben tartani, ha csak azt fizetjük ki belőle, ami valóban nyugdíj. Szociális juttatásokat, rokkantnyugdíjat, korkedvezményes nyugdíjat nem. Cserében persze meg kell próbálni majd versenyképes jövedelmet juttatni ezekben az ágazatokban. Hogy megérje például tűzoltónak maradni. Én azt mondom, azonos feltételekkel kell mindenkinek nyugdíjba mennie, és ezalól csak egy kivételt gondolok: a 40 év munkaviszonynyal rendelkező nőket.

– Van ötlete arra, hol találjon majd munkát egy lebukott álrokkantnyugdíjas?

– A cél valóban az, hogy a rokkantnyugdíjasok közül minél többet visszavezessünk a munkaerőpiacra. Mi nem azt mondjuk, hogy nem fognak kapni támogatást a munkaképesek, hanem azt, hogy kapnak, de közmunkáért cserébe. Akiknél nem indokolt a rokkantnyugdíjazás, ott inkább arra költsünk, hogy az emberek visszamenjenek dolgozni. Helyre kell tenni a bántó igazságtalanságokat.

– De mit fognak csinálni ezek az emberek, gátat építenek?

– Nagyon sok lehetőség van. Azt ki kell mondani, hogy aki közmunkával keresi a kenyerét, az kevéssé választhatja meg, hogy mit csinál.

– Miután ön jegyzi a legtöbb önálló képviselői indítványt, árulja el, hogyan készül egy ilyen! Kinyit a számítógépen egy új dokumentumot és elkezdi írni?

– Aki mögött nem áll egy sikeres csapat, az kudarcra van ítélve. Az önkormányzatban, a gazdasági bizottságban és a Fidesz képviselőcsoportjában is nagyon jó munkatársak segítik a működésemet.

– A kormányt nem is említette. Azt akarja mondani, hogy az ön törvényjavaslatait a kormány előzőleg nem is látja?

– Dehogynem. Ha frakcióindítványról van szó, egyeztetési kötelezettségünk van, és azt meg is teszszük. Ha nézetkülönbség alakul ki, akkor a frakció eldönti, hogy a kormány ellenére is beadja-e a tervezetet. Ezek a ritkább esetek.

– Azt ugye nem vitatja, hogy a képviselői önálló indítvány rendkívüli előnye, hogy ki lehet vele kerülni a szakmai és társadalmi egyeztetést?

– Bontsuk ezt kétfelé. Azt nem lehet vitatni, hogy vannak olyan időszakok egy ország életében, például gazdasági vagy pénzügyi válság, amikor jó, ha van gyors reagálási lehetőség. Nagyobb lélegzetű változtatások esetén azonban ezeket az egyeztetéseket nem lehet kikerülni. Hogy egy legfrissebb példát említsek, a Széll Kálmán-terv mögött meghúzódó strukturális változások esetében rengeteg parlamenti döntésre lesz szükség. Nyilvánvaló, hogy ezekről a megfelelő egyeztetéseket le fogjuk folytatni, és a legtöbb javaslat beterjesztője a kormány lesz.